Ma ült mögöttem a törpe az autóban, én meg araszolgattam a dugóban. Ő édesdeden aludt, én meg azon gondolkodtam, nemrég múlt 2 éves, mégis olyan, minta mindig velem élt volna. Vannak emlékeim az életről, mielött megszületett, és ezek néha nagyon jó emlékek: sok izgalommal, felelőtlenséggel, hirtelen döntésekkel. De az ő kis személyisége, a nevetése, az állandó felelősség, amit iránta érzek, mostanság úgy tűnik, minta mindig az életem szerves része lett volna.
Ma pont emiatt az érzés miatt, amit az autóban éreztem, visszaolvastam a blogot....sok bejegyzés várat magára, főlleg, mert most visszaolvasni élmény volt, sokmindent találtam, amire nem is emlékeztem, de öröm volt hogy eszembe jutott - ezért le fogom írni azt a sok vicces dolgot is, amit most tesz és mond Regina.
Érdekes hangulatba ringatott a saját írásaink visszolvasása - késő éjszaka van, és én arra gondolok, milyen szerencsés vagyok. Itt fekszik ez a jó krapek az ágyamban, és a másik szobában egy csodálatos kis emberke szuszog. Ilyenkor eltörpül minden probléma...
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.