A mostanában szült, vagy szülni készülő nők jól tudják, divatos téma a szoptatás, nagyon sok cikket és helyet szentelnek annak, ami nagyanyáink idejében még ösztönből jött. Most az dívik, hogy minél tovább szoptasd a gyereket, sőt, ha nem szoptatod, rossz anya vagy!
Én nagyon akartam, felkészültem rá, de amikor a kicsi besárgult, és betették a kék fény alá az inkubátorba, napokig sírtam. Egy hetet csináltunk így végig, és pont amikor beindult a tejtermelés, akkor történt ez, még a nővérek is döbbenten nézték, milyen száraz vagyok. Tápszerezni kellett a picit, nem tudtam neki segíteni.Én adtam neki a tápszert egy lyukon keresztül benyúlva, és én vettem ki tisztába is tenni :(
Aztán hazajöttünk, és minden erővel azon voltam, beinduljon újra az anyatej. Be is indult, de nem votl az igazi, mindig kellett pótlás. Ezen én már nem idegeskedtem, a gyereknek meg volt a lekli tápláléka, a testi közelsége, és mellette enni is kapott :)
De a tej elfogyott egy éves kora körül, ő viszont cicifüggő maradt. Azon tudott csak elaludni, megnyugodni, mostanság már társaságban is tépte le rólam a felsőt, "cííícccíííííí" felkiáltással. Tenni kellett valamit.
Andrissal elhatároztuk magunkat, ennek vége, és tegnap óta nincs nincs cici (csak hajnalban, amikor mellénk fekszik, mert képtelen vagyok hajnali 3-4 kor felkelni).
Nagyon nagy ellenállás kísérte, mégsme akkora, mint gondoltam: tegnap délután még másfél órát toporzékolt a kiságyban, este már a kakó után csöndesen kérte,hogy olvassak neki. Elkezdtem mesét olvasni, ő meg megdobált vagy 3 plüssel, meg 2 cumival. Rendületlenül folytattam, mint aki nem veszi tudomásul, így lefeküdt, és egyszercsak elaludt. Annyira szerelmes voltam belé akkor (is). Végre! Majdnem 2 év után végre úgy alszik el, mint a korabeli gyerekek. Boldogan jöttem ki a szobából, megeróstíést kaptam abban, hogy ennek itt volt az ideje, nem vagyok szemét anya :)
Mégis...elhagyjuk azt az egy dolgot, ami pótolhatatlan kötelék volt kettőnk között. Senki nem ismeri rajtam kívűl az érzést, amikor hozzámbújik, és elalszik így. Van egy tipikus illata a hajának, amikor tudom, akár csukott szemmel is, hogy elaludt. Nehéz ez a fajta elszakadás, bár tudom, itt az ideje.
És ez a jövő..állandóan el fog tőllünk kis lépésekben távolodni, hogy felnőtt legyen, és én mindig ílyen rosszul fogom megélni...pedig ez az élet rendje.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.