Lizi és Neli elköltözött tőlünk. A döntést meghozni nagyon nehéz volt, ebben tulajdonképpen minden felelősség rám hárult, hisz Andris később csatlakozott a "csapathoz" így rámhagyta az egészet (jogosan). Kerestünk nekik egy helyet, ahol boldogok lehetnek, kiscicáik lehetnek, és társaságba kerülnek.
Mégis, szörnyű nap volt. Neli kiszabadult induláskor a kosárból, elbújt a kanapé alatt, megterhelő volt lelkileg is onnan ki imádkozni.Alig kaptam levegőt az idegességtől, amikor vittük őket autóval.
Rövid búcsúzkodás volt, nem akartuk hosszúra nyújtani.
Hiányoznak.
Szeretem őket most is, jól esne a kis szőrös fejükre puszit nyomni, de nem hiányzik, hogy a fejemre másztak éjjel, hogy oda kakáltak vagy pisiltek bárhova.
Amikor nagyon esik, sokat gondolok rájuk....vajon betegek-e, vajon élnek-e, jól vannak-e.
Kicsi macskáim, kis bajkeverőim :(
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.