Lassan negyed év eltelt az utolsó bejegyzés óta. Mint az átlag ember életében, ez idő alatt történt velünk rossz is, jó is.
Regina továbbra is tökéletesen fejlődik, ügyesen, néha teljes mondatokban beszél. Természetesen sok szót nem helyesen ejt még ki, de mi, akik a hétköznapjai szereplői vagyunk, kiválóan értjük, hosszú, 5-6 perces párbeszédeket lehet vele folytatni.
Csak egy példa: elmentük a doktornénihez, hogy a gyereknek fáj a térde: doktornéni kérdezi tőlem (még nekem is a gyerekorvosom volt) "aranyom, honnan tudod, hogy egy 19 hónaposnak mi fáj?" erre mondom én, onnan, hogy azt mondja: "anya, fáj tédem" és közben fogja. Nos, ennyire egyértelműen tud bármit kifejezni. Csodálatos, hogy ennyire pici, de mindent el tud mondani.
Térdére visszatérve, tekintve, hogy nekem több térdműtétem volt, kiemelt figyelemmel kísértem ezt a visszatérő mondatát kicsikénknek, így rövid időn belül egy beutaló kíséretében kikötöttünk a Heim Pál gyermekkróház orthopédiai rendelőintézetének várójában. Szörnyű 4 óra volt. A szakrendelésről rövid időnként egy asszinsztens nézett ki, halkan elsuttogva a következő gyermek nevét. Nos, ezt elég nehét meghallani, amikor a másfél éves gyermeked után futkározol éppen. Hiába mentem én teával, kekszel, mesekönyvvel felszerelkezve, mire túl voltunk a röntgenen, és az újboli bejutásra vártunk, és voltam a csapzott, rendezetlen, ingerült (egy rossz mozdulattal Regina a rendelő ajtaját lefejelte, persze mindenki úgy nézett rám, mintha én vágtam volna az ajtófélfához) és hülye (asszisztens hozott olyan helyzetbe, hogy adott szövegkörnyezetben konkértan idiótának tűntem) anyuka. Ezek utána, a relatíve jó hír birtokában porig alázva kotródtam el gyermekemmel a parkolóba, ahol porontyom beszíjjazása és fél doboz cigi elszívása utána hazafele vettük az irányt. Eredmény: Regina sarka kicsit befele dől (két dologra vezethető vissza: hamar kedzett el járni - hét hónaposan - és hirtelen nőtt a súlya - 15 kiló volt az ünnepek alatt - és ez okozza a fájdalmat a térdében). Megoldás: szupináló sarkú cipő ( a belső sarka meg van emelve fél centit kb.) és ezt kell itthon hordania. Nos, ez az apróság 7 500 Ft. Plusz a tavaszi cipője, és a nyári szandálja, és a majdani bölcsis cipője is ilyen kell legyen.
Előző bekezdésemből kiderült, hogy az autónk újra működik. Érdekes féléven vagyunk túl, sok vitánk volt az autó sorsát illetően, természetesen én voltam azon az állásponton, hogy tartsuk meg, Andris pedig szabadult volna tőle. Ennyire azért nem volt fekete-fehér a szituáció, de ezt nem részlezetném, tulajdonképpen minkdettőnknek igaza volt, meg nem is. De most végre megy, gurul.
A lakásban is haladtunk, nem keveset! Elkezdtük összetenni a konyhabútort, a teljes szerkezet megvan, polcokkal, gyönyörű munkapulttal, csak az ajtók, fiókelőlapok hiányoznak. Egy harmonikaajtó zárja a háztartási helységet, kicseréltük a nagyszoba ajtaját, és Andris elkezdett építeni egy gyönyörű előszoba bútort.
Majd teszek fel képet is, gyerekről is, lakásról is.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.