A vadregényes strandolás.
Elromlott kis autónk szíve. A motorral van gond, ebből kifolyólag százezres nagyságrendű a javíttatás költsége, így pár zsibbadt nap után osztoztunk, szoroztunk, és úgy döntöttünk, kibírunk egy hónapot autó nélkül, így augusztusban visszük a szervízbe. Természetesen mikor történjen ez, ha nem a tervezett nyaralás idejére, illetve arra az időszakra, amikor barátokkal megbeszélt programokkal, érettségi találkozóval és esküvőkkel tarkított terveink voltak. A nagyobb pofont én kaptam, egyrészt mert Andris a belvárosba ésszerűségből tömegközlekedéssel jár, én pedig a gyerekkel autóval tettem meg a távokat. A nagybevásárlásokat is én intéztem, de ha mélyen magamba nézek, sokszor előfordult, hogy este még a sarki boltba is autóval ugrottam el. Andris ezért csak mérsékelten cikizett, tudván azt, ez a vonásom is benne volt a kis csomagban, amit velem együtt kapott :D
Most ott tartunk, hogy próbálom méltósággal viselni a dolgot, bár sokat viccelődöm azon, hogy kicsit belebetegedtem a dologba, mert a hiba felfedezése utáni napon tüszős mandullagyulladással ágynak dőltem, és 3 napig feküdtem lázasan itthon.
A vadregényes hétvége elnevezés onnan ered, hogy autó nélkül neki mertem vágni 3 napos hétvégének Erdőkertesen. Andris édesapja levitt minket, felpakolva minden jóval, szépen kitakarítottunk mindent, csökkentve az esélyeit, hogy Regina túl nagy mennyiségben vigyen be a szervezetébe koszt, pókokat, éticsigákat, illetve egyéb nyalánkságokat.
Szombaton úgy döntöttünk, a veresegyházi strandon töltjük a délutánt, szépen fel is cuccoltunk, majd letoltuk a babakocsit a buszmegállóhoz, és rövid utazás után célba is értünk. Cuccolást értsd úgy, hogy takaró, törülközők, szendvicsek, sátor, pelenkák (úszó és rendes), tea, homokozó szett, és más apróságok.Midnezt a babakocsi melglehetősen szűk aljában helyeztük el.
Kb. egy órás strandolás után elkezdett fújnia szél, és egyre többen pakoltak, akkor még nem sejtettük, mekkora vihar lesz. Aztán röviddel egymás után a szüleink telefonáltak ránk, hogy Budapesten már orkán erejű szél van, háztetőket tép le, illetve jégeső is várható. Becsaptuk hát a gyerkőcünket a kiskocsiba, összeszedelőzködtünk, és elindultunk a buszhoz. Már egyre sötétebb lett, feltámadt az erős szél is, a felhőkből láttuk, haza már nem érünk, inkább meghúzzuk magunkat valahol a főutcán egy eresz alatt. Gyerek eközben boldogan iszogatta a teáját egy kis pelusban és trikóban. A nagykereszteződésbe érve látván, hogy a busz elöttünk ment el, szátváltunk, Andris tartva magát a tervhez, elindult a megbeszélt helyre, én pedig megnéztem milyen buszokra számíthatunk a következő órákban. Ahogy a táblát néztem, hirtelen elment az áram mindenütt. Az ég is olyan sötét lett, mintha fennt is leoltották volna a lápmát, a kereszteződésben a lámpák villogtak, az autók pánikhangulatban kerülgették egymást, és a por egyre magasabban kavargott a levegőben. Na, én ott bepánikoltam, nem is kicsit. Andrisék után néztem, épp akkor tűntek el a szemem elől...Azt tudtam hogy vigyáz a gyerekre, de a meleg ruhája a kezemben volt. Mint egy baywatch sztár, úgy futottam utánuk, a végén egy kis boltban kaptunk menedéket, addigra a szél már akkora volt, hoyg a játékokat kifújta a babakocsiból, amit a széllel szemben állított Andris, hogy Regina ne kapja telibe a homokot.
A kis boltban fülledt meleg volt, a térerő elment, az áram is, a gyerek meg félt. A helyi taxitársaságok nem vették fel a telefont. (megjegyzem ezek a szemetek is mindenütt ott vannak ahol nem kéne, csak akkor nem találni egyet sem, ha szükség lenne rájuk)
Andris szólt, hogy megoldja, és eltűnt a viharban. Kb. 10 perc múlva visszajött, szólt, pakoljak, jönnek értünk. Megfogta a kereszteződés túloldalán lévő pizzázó kifutó fiúját, aki egészen a telekig vitt minket, persze nem voltunk hálátlanok. Ott aztán Regina hamar kidőlt, a mi kicsi ördögünk, aki soha nem akar aludni, 5-kor megkezdte az éjszakai alvását, így hamar nyitottunk egy üveg bort, és a teraszról betakarózva néztük az esőt, majd tüzet csináltunk a grilltálban, és azon sütöttünk szalonnát. :D
Nagyon megijedtem, szokás szerint be is pánoltam kicsit, de van a dologban jó oldala is. Jó érzés volt tudni, olyan férfi oldalán élek, aki megvéd Reginát és engem.
Persze ha Andris majd ezt elolvassa, majd szégyellősen mosolyog, hogy ez volt a dolga, amúgy meg nem is volt akkora ötlet, és a vihar sem volt olyan vészes, és blablabla.. Pedig de .
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.