Ági és Andris blogja

Regina aranyos, Regina szép. Ma reggel arra ébredtem, hogy 7 kilós kis testének minden erejét arra összpontosítja, hogy az én 94 kilós kis testemet a falhoz szorítsa, hogy magának helyet csináljon. Nem adta fel hamar. Hátat fordított nekem, és a fenekével is próbált tolni, hátha úgy sikerül. Tündéri :).

Mostanában kezdem észrevenni, és tudatosabban gondolkodni arról, hogy hárman vagyunk. A születése utáni felsírásokból merített teljes értetlenség már nem uralkodik el rajtam olyan mértékben. Sokáig úgy gondoltam, hogy Regina felborított mindent, nem lesz már többé életem, elhagynak a barátaim és egyedül maradok. De amikor kicsit kipihentebben nézem a gyereket és látom, hogy nem napról napra, hanem óráról órára fejlődik, az megható érzés. Láttam az első mozdulatot, ahogy rájött, hogyan kell kúszni a járókában. Igaz, hogy csak hátrafelé sikerült, mert kicsit még farnehéz szegénykém, de most már például tud egyhelyben is kúszni. Hét végére szerintem már könnyedén fog előre haladni. Érdekes dolog az is, hogy saját akarata van. Képes jelezni, hogy mi tetszik neki, mi nem? Mi ízlik, mi nem? És végtelenül akaratos tud lenni, ha valamit nem kap meg azonnal. Még jó, hogy van Ági, aki leveszi ezeket a terheket rólam, de természetesen én is foglalkozom Reginával. Ági kicsit motorikusan cselekszik a gyereksírásra, amin majd egy picit változtatunk, mert kezd megint elharapódzni. Regina már tudja, hogy a halk kis nyekergésre azt mondjuk, hadd sírjon picit. Ezért általában átmenet nélkül a fuldoklós hisztériával kezd, ami egyrészről nevetséges, másrészről rémisztő. Szóval igazi kis taktikázó diktátor már 4 és fél hónaposan.

Olyan meglepő a természet, hogy alkot egy védtelen, önellátásra és mozgásra képtelen kis lényt, aki minimális kommunikációs képességekkel képes a nagyszülőket és a szülőket hadrendbe állítani a saját jóléte érdekében. És mit ad cserébe? Elbűvölő, kedves, mosolygós, igényli a társaságunkat, és minden rezzenése olyan emberi.