Ági és Andris blogja

Az elmúlt 10 hét

Szombaton Regina 10 hetes lesz. El sem hiszem. Ha így visszagondolok, alig maradt meg valami a terhességből. Ami akkor kilátástalanul hosszúnak tűnt, most csak egy-két hétnek. Telik az idő, ő egyre nagyobb, én egyre jobban szokom bele az anya szerepbe,és ahogy nő érzem, egyre nehezebb kihívások elé állít majd az élet. Egy kis összefoglaló az elmúlt pár hétről:

Fejlődése:

56 centivel, és 3680 grammal született. Mostmár 5 és fél kiló, de hosszában még nem történt jelentős változás, így jó húsban van már a kicsi. Pár 56-os méretű ruhácska már nem megy rá. Ezek azok a pici ruhácskák, amiket akkora szeretettel választottam ki, és annyira sajnálom, hogy soha nem adhatom már rá (Elteszem a kishugának.) Amikor hazajöttünk a kórházból, volt körülbelül 2 hetem, amikor felsírt, elég könnyű volt kezelni: 2 vége van a gyereknek, és ezeket kell ilyenkor meglesni: vagy pelus probléma van, vagy éhes a baba. Nem tűnt nehéz feladatnak, pláne, hogy ha semmi gondja nem volt, aludt. Aztán mire ezt megszoktam, elkezdődött a hasfájás. Aztán a meleg, kívánta a teát. Akkor kezdtem el futni az alábbi köröket: sír. Mi lehet a gond? Pelenka csere.Oké, minden rendben. Sír. Biztos éhes - megetettem. Utána büfiztetés. Vissza a kiságyba, megint sír. Óh, biztos szomjas...megitatom. Vissza a kiságyba. Sír. Ó, elfelejtettem megbüfiztetni. Sír. Felveszem, vállamra hajtja a kis fejecskéjét, egy kis séta, elalszik - fellélegzünk. 2 óra múlva kezdődik újra az egész....

Szoptatás

Amikor vártam őt, sokat olvastam a témáról. Most mindenhol az igény szerinti szoptatást nyomják, így gondoltam igen, ez a tuti, ez kell nekünk is. Gyönyörű gondolat, de le a kalappal azok előtt, akik ezt meg is tudják valósítani. A mi gyerekünkkel nem ment. Először is kevés a tejem. Tápszeres kiegészítés kell. A szakirodalom szerint nem szabad pótlást adni, mert akkor nem indul el a megfelelő mennyiségű tejelválasztás. Próbálkoztam. A 3. hétnél feladtam, azóta kap anyatejet is, aztán pótlást is. Boldog, és elégedett baba, akinek mindig tele a pocakja. Ja igen, és bár az igény szerinti szoptatás szerint nem kell a gyermeknek semmi más, csak anyatej, én teáztatom. Az a gyermekorvos mondta, aki engem is kezelt, maximálsian megbízom benne, én is így nőttem fel, talán Reginának sem lesz semmi baja tőle. Sőt, sok teát iszik, jól esik neki, beépült a mindennapjainkba.

Napirend.

Az első hetekben teljes összevisszaság volt. Aztán elmentem egy bababoltba, és megvettem a Suttogó c. könyet. Elolvastam, egyszer, kétszer, háromszor. Mióta alkalmazom a módszereit, alszik a gyerek éjjel - fellélegzés, ilyenkor vagyunk csak mi, Andris meg én. 4 óránként eszik, amit majd mindennap megpróbál 3 órára lealkudni. Ilyenkor megpróbálom átverni teával, sétával, aztán mégis ő nyer, előbb eszik. Most fontolgatom a 3 és fél óránkénti etetést, úgy látszik akkora haspók ő is mint én meg az apja, szeret enni. :)

Ijedtség:

Az elején 5 óránként azt gondoltam, valami baja van. Édesanyám mondta, és rám is maximálisan igaz: Az ember egész nap altatja a gyereket, hogy aludjon, de ha alszik, akkor meg ébresztgeti, hogy minden rendben van-e. Ez totálisan így van :) Ebben a körforgásban telnek a napok. Egy komoly ijedségem volt eddig, egy teáztatás kapcsán történt. Visszatettem a kiságyba, elkezdett sírni, én meg gondoltam, kibír 2 percet, míg leteszem ami a kezemben van, és felveszem. Félelmetes sebességel beleélte magát a sírásba, és egyszer csak furcsa hangot adott: odarohantam a kiságyhoz, és láttam, hogy ívben megfeszül a kis teste, és furcsán néz: kikaptam pillanatok alatt, de a kezemben sem vett levegőt, és ami egy anya számára legmegrázóbb, láttam a szemében, hogy fél, nem érti, mi történt. Elkezdtem üvölteni, hgy "Andris, Andris", mire ő eldobott mindent (épp a fürdőszobában rakta fel a mozaik csempét) és rohant. Sajnos amikor odaért, akkor is csak a nevét tudtam mondani, így kicsit indegrülten kérte, azt mondjam, mi a baja a gyereknek. Mondtam, hogy nem vesz levegőt, ő meg azonnal felkapta, fejjel lefelé lógatta, és megütögette finoman a hátát (én közben tartottam a kis fejét), és megszűnt is a gond. Andris visszament a fürdőszobába, Regina sírt, és én is sírtam. A legviccesebb az egészben az, hogy 10 perc múlva boldogan nevetgélt a kiságyában, nekem még akkor is remegett a lábam....

Játék

Elöször is, amikor még terhes voltam, Andris szülei hoztak egy kiságyra felszerelhető, zenélő kisjátékot külföldről, ami felhúzható, és körbe - körbe forog. Van rajta egy kis csibe, kisházikó, süni, bagoly, nyuszi és egy lovacska. Akkor azt gondoltam, ez inkább a szülőknek szól, dekoráció, édes, tündéri. Mekkorát tévedtem!! Imádja nézegetni, nevetgél közben, kedvence a zöld sünike. Követi a szemével, és reklamál, ha lejár a dallam, és nem forog tovább. Igazából néha azt kívánom, bár fel lehetne húzni fél órára is, akkor nem kéne 3 percenként berohangálom....Szóval szereti, imádja. Azt gondoltam ezzel kapcsolatban, hogy még hosszú idő, amíg ő játszani fog, tévedtem. Elöször csak azt vettem észre, nőnek az ébrenléti időszakok, és édesanyám tanított meg rá, vagyis inkább mutatta meg nekem, hogy ő már játszani akar. Kis színes kendőket lógatott a feje fölé, beszélt hozzá, furcsa arcokat vágott - és a kicsi félelmetes sebességgel elkezdett rá válszolgatni: két hete hangokat ad, édes kedves kis sikítozások, ha örül, apró kis gurgulázó hangocskák, és közben próbálja formálni a csöpp kis száját, a hang közben változtatni a dallamot. És nevet. Olyan édesen, olyan meghatóan, jól szórakozik mindenen.Tudja, hogy játszunk vele, és mutatja, hogy ez vicces, ez teszik, ezt csináld még: Kidugja a kicsi nyelvét, és szó szerint röhögcsél. Nagyon jókedvű kisbaba, és nyitott az egész világra: tegnap kiderült számomra, valószínűleg jobbkezes lesz, már rájött, hogy ha kapálódzik, beleakad a keze a felé lógatott játékokba, és próbálja irányítani, egy kordinált mozdulatot is láttam tőle: rátette a kezét az elétartott méhecske hasára - és irtó boldog volt, hogy sikerült.

Tanulság

Az első hetekben nem akartam tudomást venni aról, hogy megváltozott az életem.Gondoltam, tisztába teszem, megetetem, bezsebelem a gratulációkat, milyen szép, milyen ügyes, milyen erős, egészséges. és ennyi. De ahogy múlik az idő, egyre többet van ébren, és állandó felügyeletet igényel. Kívánja a szórakoztatást, és ha nincs is épp kedvem hozzá, tesz róla, hogy ne mással foglalkozzak. Soha többet nem lesz olyan, hogy "én ezt akarom csinálni", csak olyan, hogy "én ezt szeretném csinálni, és most a pici engedi is, van is rá időm.." Eddig két dologra tanított meg a lányom: az önzetlen szeretere, és a türelemre. Nagyon várom, hogy tanuljunk még sokat egymástól......