Ági és Andris blogja

Hát... ööö... hm... igen.

nagyjából ennyire telik mostanság, mert jelentősen túl és le és mindenféleképpen terhelve vagyok. Az állandó értetlenkedés, hülyének nézés, ugráltatás, felesleges igazolások és magyarázkodások csak azért, mert valakinek van valamije, ami véletlenül kell nekünk és ezért megteheti. Értsd: Banknál a pénz, AAA-autónál a kocsi. És akkor lássuk részletesebben.

Az Erste bank (és ez itt baromira nem a reklám helye) végre megadta a kért hitelt, de alaposan kikészítettek még biztos, ami biztos. Eredetileg csak a hitelösszegről volt szó, aztán mikor már "face to face" találkoztunk az ügyintézővel kiderült, hogy még kell egy ott nyitott folyószámla, egy magánnyugdíjpénztár, oda kell érkezni a fizetésnek, egy hitelbiztosítási díj és még fene tudja, mi minden. Értem én, hogy azt akarják, hogy a lehető legtöbb szolgáltatásukat vegyük igénybe, de amikor az előre megbeszélt, kisírt összegen felül még ajándékba kapunk egy 200.000-es hitelkártyát (+éves díj, stb.) Akkor talán elnézitek nekem, hogy elszakad a cérna.

Nem baj. Megvan a hitel, elutalták, megkaptuk a kulcsot, túl vagyunk rajta és csak ez a fontos. 

Másik ügylet az autóvásárlás.

Elmentünk a mindenhol reklámozott jónevű, egyéves garanciát igérve biztonságot sugárzó AAA Autókereskedés fóti telepére nézelődni. Nem túl hosszú keresgélés után találtunk egy minden szempontból megfelelő Ford Focust, ami ugyan 10 éves, de vidéki hölgynél futott 80.000 kilométert és nagyon jó állapotban van. Gondoltuk, hogy a kis Peugeot hitelét lezárjuk aminek intézését a kereskedés készséggel felajánlotta, elvégre rajtuk keresztül veszi meg egy másik kereskedés, és elindítjuk a Fordra a hiteligénylést.

(közbevetés: Ezek a dolgok nagyjából két hete történtek, de a blog nyilvánossága miatt nem akartam a folyamatban levő ügyekről kritikát írni... jót meg nehéz lett volna)

 Egy kép az "új" autóról:

Az AAA kereskedést nyomatékosan kértük, hogy az ERSTE banknál éppen elbírálás alatt lévő hitel miatt úgy intézzék az ajánlatkéréseket, hogy a bank semmi módon ne tudja meg, hogy egy másik hitelt is tervezünk, hiszen eleshetünk a lakástól. Erre a szerencsétlen barmok örömmel hívtak fel, hogy az Ersténél van egy jó ajánlat és már el is küldték a papírokat. Hosszú kutakodás és utánajárás után sem jöttem rá, hogy egy ekkora cégnek miért kell hülyéket alkalmazni. Nem baj, elegánsan lépjünk túl, elvégre nem lett baj a dologból, és miután a lakáshitel révbeért valóban az Erstétől kértük az autóhitelt is.

A kereskedés naponta többször is megkeresett engem telefonon, mikor egyértelműen megmondtam minden alkalommal, hogy pontosan mikor tudok információval szolgálni egy adott kérdésben. Amikor már tudtam a választ, napokig nem kerestek. Hívtam ugyan őket, de az egész AAA-nak egyetlen központi diszpécserszolgálata van a fóti, budaörsi és egyéb telepeire, ahonnan nem tudnak kapcsolni senkit, hanem csak üzenetet továbbítani. Hagytam hát üzenetet, hogy melyik nap pontosan hánykor megyünk be és kértem az ügyintéző azonnali rendelkezésre állását, mert nekem este még munkahelyi elfoglaltságom volt. Már ennek a szervezése is probléma volt, mert a diszpécser olyan kemény tájszólásban beszélt, hogy jó idő kellett, mire megértettük mit mond, és egyáltalán mit akar a másik. Teszem hozzá, hogy semmi bajom azokkal, akik tájszólásban beszélnek, elvégre kishazánkban kilenc fő nyelvjárási terület van, mégis úgy gondolom, hogy egy ekkora cég ezt nem engedheti meg magának. Lényeg: Odaértünk a megbeszélt időpontra, ami előtt még tíz perccel telefonon biztosítottak, hogy vár az ember. Ennek ellenére sikerült bennünket negyven (értsd: NEGYVEN) percen át várakoztatni, mire bejutottunk. A recepciós és az ügyéntéző természetesen karjait oldalirányba szélesen tárogatta, hogy ők nem tehetnek róla. Akkor ki? Kérdem én. minimum 4-szer láthatták, hogy állapotos feleségemmel vagyok ott, nem az lenne a minimum, hogy nem várakoztatnak meg? Nem baj, bejutottunk (megint). Aláírtuk a banki papírokat, majd alá akartak íratni velünk egy papírt a vásárlandó autó állapotáról. Az adott kérdésben általában két válasz volt lehetséges: igen/nem.

Nagyságrendileg a lényegesebb pontok, amik a papíron voltak:

Motor müködik?                                           Nem

Fék működik?                                              Nem

Sebességváltó működik?                               Nem

Elekromos ablak: igen (értsd: van az autóban)

Központi zár: igen (értsd: van az autóban)

Előző kettő működik?                                   Nem

Forgalmi engedéllyel rendelkezik?                   Nem

Természetesen nem akartuk aláírni. 

Halk, de heves vita bontakozott ki az ellenállásból, minek következtében 5 embert ismertünk meg a cég lelkes, ám de kevéssé empatikus alkalmazottai közül. Elég nagy volt a szórás a jellemüket tekintve. 

Az első a csendes ügyintéző, aki amint gond van küldi a következőt.

A második a gyenge problémamegoldó készséggel rendelkező udvarias, "azonnal intézkedem" tipus.

A harmadik volt a rutinos értékesítő, aki elmagyarázta, hogy a "Nem" válaszok azt takarják, hogy használva volt már, tehát nem száz százalékos, egyébként ezt jogászok találták ki. Kár, hogy ez nem volt feltüntetve sehol, de még így sem írtuk volna alá. Nem mellékesen szólva ő már tizenöt éve dolgozik autókereskedőként, ami "majdnem meggyőzőtt" engem a hozzáértéséről, csak valamiért ott, akkor baromira nem érdekelt az ő előélete és munkássága. Azt is mondta, hogy már 15.000-en írták alá ugyanezt a papírt, ami szintén megható volt, de mondtam, hogy én akaratos, és makacs vagyok, valamint problémás ügyfél, mert csak a valóságnak megfelelő tartalmú papírt írom alá.

Jött a negyedik, aki fejcsóválva lassan kezdett igazat adni nekünk, és megjegyezte, hogy milyen hülye volt aki a nyomtatványt kitöltötte, nem véletlen, hogy már nem is dolgozik náluk. Elgondolkodtam, hogy ez a mondat vajon növelte, vagy csökkentette a cég renoméját?

Az ötödik ember előtt le a kalappal. udvarias csendes, megfontolt, készséges volt, arról nem is beszélve, hogy az előzőekkel ellentétben ő már a papírt is elolvasta. Megértett, magyarázott, átírt és kész is volt az egész 5 perc alatt. Aláírtuk, hazamentünk. Ennyi kellett volna már a legelsőnél és minden rendben lett volna.

Legutolsó körünk a peugeot hitel lezárásos papírjának aláírása volt. Hogy ne csak rosszat írjak a cégről meg kell említenem, hogy a megbeszélt találkozó előtt telfonáltak, hogy még nem készült el az aláírandó, így aznap ne menjünk be. Másnap mentünk. Beléptünk az ügyfélcsarnokba ahol első utam a kávéautomatához vezetett. Az elmúlt napok tapasztalatai után a "NEM MŰKÖDIK" felirat adta meg a kegyelemdöfést az elmémnek, így látva, hogy még a recepciós sincs a helyén elindultam az irodák felé. Az ajtón "kamerával megfigyelt terület, belépés csak engedéllyel" felirat van. Gondoltam, a lassú téboly olyan engedély, amiben nem lesz köszönet. Ha ezt még fel is veszik... hát...? Az első irodában egy teddide, hozdvissza tekintetű ember volt mélyen a monitorjába temetkezve. Mikor megszólítottam, felváltva pislogott rám hol a szemüvegén át, hol felette elnézve. Bemutatkoztam neki: Jónapot, én vagyok az ÜGYFÉL. Megkért, hogy várjak kint, azonnal küld valakit. Kijött a recepciós, mondta hogy kis türelmet kér, és bemehetünk. Mondtam neki, hogy a kis türelem az egyetlen percet jelent, de ma olyan gáláns vagyok, hogy akár kettőt is hajlandó vagyok várni. Mosolygot. Azt hitte viccelek. A két percet jelentősen túllépve a másodszori esély megadása mellett sem sikerült 15 perc alatt bejutnunk, ezért szóltam, hogy az idő lejárt, a papírokat küldjék ki futárral, miután felhívnak és megmondom, hol, mikor érünk rá. Hazamentünk.

Előző hétfőn végre kiküldték a papírt, aláírtuk, már csak nekünk van egy beküldendő papírunk amiért kétnaponta hívnak. Nagyon sietünk ;)

Száz szónak is egy a vége. Ha ez az autó tökéletesen szolgál minket és valóban jól választottunk, még akkoris mindenkit óvva intek, hogy ennél a cégnél vásároljon.