Elsőként egy kis visszatekintés a nem is olyan távoli múltba.
Szombaton voltunk kirándulni Ágicával. Sikerült a hosszabb, de járhatóbb utat választani, aminek következtében 22-25 kilométert gyalogoltunk. Hál' Istennek a sportos alkat és a sportmúlt miatt csak derékig bénültunk le, váltakozva hol a felső, hol az alsó végtagjaink mondták fel a szolgálatot. De szép volt. Rég nevettünk ennyire sokat. Dobogókőről indultunk le Szentendrére, közben szedtünk szedret, meg kakukkfüvet. És nagyon szép volt minden. Ági becsületére legyen mondva, nem szólt egy mukkot sem, mikor már rég ki kellett volna borulnia a fáradtságtól, én meg minden pillanatban vártam, hogy rámzúdítja jogos mondókáját, engem meg elönt a meleg h... De nem így volt, mert Ági türelmes, aranyos, kedves és kiváló túrázó :D
A kedd egy nehéz nap volt mindkettőnknek. Nekem beindult az oktatás és valahogy mindenki engem talált meg az ügyes-bajos dolgaival... de én jófej vagyok és készséggel állok mindenki rendelkezésére még erőmön felül is. Áginak pedig szintén ezen a napon dőlt el, hogy véglegesítik-e, vagy sem, de erről majd ő mesél...
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.