Ági és Andris blogja

Hova tovább? Hova hátrébb? Ez jut eszembe minden alkalommal, ahányszor tévé képernyőt látok, többnyire véletlenül. Ismét keresem a választ, hogy én vagyok-e konzervatív csodabogár, vagy valóban rossz az irány?

Csütörtök reggel, RTL Klub, „ébresztőSHOW”. Számomra ismeretlen arcok erőltetett humorkodásai a számomra ismeretlen „táncos sztárcsalád”-dal. Végre egy üde színfolt, Beja asszony. Őt már láttam vagy kétszázszor tavalyelőtt, minden nap, mikor munkából hazaértem. Kérdések és válaszok a magánéletéről, szokásairól, (munkáról egy szó se). Kit érdekel? Ki az a Beja asszony, hogy érdekeljen, mi van vele? Minek hozzák el nekem hajnalban Salgótarjánból, hogy a reggeli készülődést megzavarva megtudjam, milyen viszonyban vannak épp Győzivel?

Az egész téma, ami miatt hajlandó vagyok egyáltalán véleményt formálni a műsorokról, az a teljes megrökönyödés, ami lassan undorba torkollik. Egy hamarosan induló „produkció” váltotta ki belőlem, hogy billentyűzetet ragadjak, és feladjam elveimet, miszerint nem írok róluk, hiszen épp azt akarják, hogy addig is foglalkozzak velük. Benkő feleséget keres.

A médiumok már tényleg nem tudnak újat kitalálni. Csak a bevált szisztémák szerint ásnak egyre mélyebbre, mindig csak egy picivel undorítóbban, mint az azt megelőző részben. Ma már a világ legtermészetesebb dolga, hogy az ember vacsoraidőben, verekedő, fogatlan népcsoportok lelkes, de főleg elesett gyermekeit látja, és panaszukat meghallván mély sajnálatba esik. Senkinek sem derogál, hogy börtönviselt emberek sztárolása folyik egy főzőműsor keretében, amiről már tényleg nehéz több és alávalóbb bőrt lehúzni. Bár az eddigi tendenciák alapján még hátra vannak a cukros bácsik desszert-praktikái, a melegek hátulról töltő technikája, és az escortos lányok kolbász-tippjei. Régebben felháborodást keltett ugyan, de ma már gond nélkül mehetne főműsoridőben Nóci hüvelygombája intravaginális kamerával. Katolikus ország lévén az egyház legfőbb méltóságáról akkor láthattunk utoljára képet bármelyik kereskedelmi csatornán, mikor egy pók flangált a reverendáján fel-alá… előtte pedig, mikor nácizmussal vádolták.

Válogatások. Egyre több ember csinál magából hülyét. Ezek a műsorok hivatottak elhitetni a kedves nézővel, hogy bárkiből lehet sztár. A Megasztár 4-ben elkövették azt a hibát, hogy a hozzá nem értő zsűri, tehetségtelen és hozzá nem értő embereket szavazott be a döntőbe, akik egyenként valóban tehetségesek, de nem kiemelkedő tehetségek. Semmi bajom nincs (sőt tisztelem és elismerem) Fenyő Miklóssal, aki maradandót alkotott a magyar rock ’n’ roll műfajban, de az, hogy valaki tud énekelni, még nem jelenti, hogy ért is a zenéhez. Eszenyi Enikőt is sajnálom, hogy eladta a művészetét, és vele együtt a Kossuth-díját is. Mester Tamásról és Friderikuszról pedig inkább szűkebb körben mondok majd véleményt, de csak, ha kérdeznek, mert magamtól nemigen gondolok rájuk.

És akkor térjünk vissza számomra a jelenlegi legalsó ponthoz, Benkő Dánielhez. Egy csodálatos kezű lantművészről van szó, aki megőrült. Egyszer csak bekattant nála valami, és az amúgy lenyűgöző zeneművészete mellé elkezdte mutogatni az összeaszott testét. Aztán valóságshow, kiszavazó show szereplések, miegymás. Most pedig majd tanúi lehetünk a kapuzárási pánikból fakadó promiszkuitásnak. Elkeserítő. Elkeserítő, hogy erre van igény, hogy valakik majd erről beszélgetnek, és szakértő módon elemzik a történteket.

Zárszóként még annyit hogy, mint mondtam, feladtam elveimet azzal, hogy ezeket leírtam, hiszen foglalkoztam velük. Továbbra sem nézek tévét, mert nem köt le. Az egyetlen ok, ami miatt minden szenny műsorba időnként belenézek az, hogy nem akarok ismeretlenül ítélkezni hiszen, ahogy a Népszabadság egyetlen igaz mondása szól:  A tájékozottság magabiztossá tesz.

Andris