Sűrűn hangoztatott, számomra már elcsépelt szófordulat minden médiumban és politikai platformon az esélyegyenlőség. Egész Európa tele van a hangzatos szlogenekkel és azokkal, akik lépten-nyomon integrálni akarnak valakiket valahová, mert a csúnya többség nem akarja befogadni őket. Úgy gondolom, hogy ez az egész nem más, mint figyelem elterelés olyan dolgokról, amiknek sokkal nagyobb jelentősége lenne.
Az ember alapvetően elfogadó, békeszerető, és tiszteletben tartja mások különbözőségeit, de legkevésbé sem akar egyenlő lenni senkivel, mert végtelenül büszke saját individualitására. Máshogy nézünk ki, különbözik a bőrszínünk, a hajunk, a humán-, vagy reálérdeklődésünk, máshol és máshogyan neveltek minket. Mindenben különbözünk egymástól. Én nem akarok egy négy általánost végzett emberrel egy szellemi közösséget alkotni, viszont képtelen vagyok ugyanerre egy orvosprofesszorral, vagy egy atomfizikussal. Igenis, szükségesnek tartom, hogy az emberek közt lévő különbség bizonyos dolgoknak a mérőfoka legyen, DE! Aki lentebb van, nem annak jutott kevesebb, hanem annak több, aki többre vitte. És ez egy hatalmas szemléletbeli különbség.
A különböző társadalmi szervezetek, érdekképviseletek az erőszakos fellépésükkel, mind-mind az ellenérzést gerjesztik. És pontosan az ő „közbenjárásuk” nyomán válik a többség kirekesztővé egy olyan réteggel szemben, aki különbözik a társadalom számára elvárható normától. Ez a fő probléma, amire rá szeretnék világítani. Addig mondják, hogy rasszisták, antiszemiták és kirekesztőek vagyunk, míg végül tényleg elhisszük és azzá válunk, pedig nem szeretnénk, és ez nem a mi hibánk.
Az emberek birkák, könnyen megvezethetők. Politikai és vallási vezetők nélkül elveszítjük az irányt, amely medrében tartja az életünket. Sajnos ennek az iránynak a kijelölése logikus lenne, mégsem merik kimondani, és lefektetni azokat az erkölcsi és morális szabályokat, TÖRVÉNYEKET, amelyek megmondják, hogy hol vannak a határok és miért ott?
A homoszexuálisok gyereket akarnak és felvonulni. Olyan ez, mintha törvénybe foglalnák, hogy a vakok mától újra láthatnak. Ha valaki valamire nem képes, hogy követelhet érte jogot? A pedofilokat pedig börtönnel büntetik azért, mert a számítógépén fényképeket tárolt? Pedig nincs sok különbség a kettő között. Mindegyik egy, a többségi szokásoktól eltérő szexuális vonzódás, beállítottság. Hol van hát a határ, amely eldönti, hogy fel kell karolni őket, vagy megbüntetni? Amerikában, Clincton óta tudjuk, hogy az orális szex nem szex. De miként éli meg ezt egy olyasvalaki, akit erre kényszerítenek?
A cigányok bűnöző, agresszív népcsoport, vagy szerencsétlen mélyszegénységben élők, akik nagyon szeretnének dolgozni, de annyira kirekesztik őket, hogy nem tudják eltartani családjaikat? Amikor azt mondom, hogy az állami vagyont elsősorban izraeli és orosz cégek vásárolták fel, antiszemita vagyok-e? Mennyivel érnek többet a melegjogok, mint az utcák akadálymentesítése a vakoknak és kerekes székeseknek (és babakocsisoknak)?
Meg kell értenünk, hogy az olaj nem keveredik a vízzel, akkor sem, ha nagyon akarjuk. Mert egyik elemnek sem lehet megmondani, hogy viselkedjen úgy, mint a másik. Az olajnak biztosítani kell, hogy képessé váljon vízként létezni, de ami külön marad, le kell önteni.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.