Nő a távolság. Régebben a metrón egy ülésen hat ember ült. Ma már csak elvétve látni ilyet, és akkor is hamar kiderül, hogy hat barátról van szó. Már csak öten, néhol négyen „férnek el”, pedig az ülések mitsem változtak az elmúlt huszonöt évben. Látványosan táskával, szatyorral, cekkerrel védik az intim szférájukat, leszegett fejjel, vagy a semmibe révedve, nehogy valakivel szemkontaktusba kerüljenek. Robotok. Érték és érzelem nélküli, kiégett emberek, akik ezzel az egyötöd embernyi plusz hellyel próbálják megőrizni maradék identitásukat. Pedig ők is tudják, hogy tévednek. Nem látnak, nem hallanak, nem akarnak látni és hallani. Ha rájuk nézel, elfordulnak, ha hozzájuk szólsz összerezzennek. Megváltoztunk mind, és ahogy egyre gyorsabb körülöttünk a világ, mi mind egyre jobban bezárkózunk.
Andris
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.