Egyik reggel korán végeztem, már reggel negyed hatkor elindultam haza. Kicsit fáradt voltam, de mégis mozgott bennem valami, hogy nem akarok lemenni a föld alá metrózni, hanem megnézni a reggelt.
A Duna parton egészen lapos szögben sütött még a nap. Az éjszakai szél kitisztította a levegőt, és a budai oldal egészen élesen kontrasztosan, nagyon tisztán látszott egy teljesen szokatlan megvilágításban. Narancssárgás, élettel teli fénye volt mindennek, egészen más, mint nappal, vagy este bármikor. A levegő is meglepően frissítő volt, nem volt még poros az autók felverte kosztól. És csend volt. Kivéve a madarakat, amiket nappal ma már egyáltalán nem hallani. Elnyomja a hangjukat az állandó motorzaj, dudaszó és anyázás.
Nem siettem, és egy kicsit önmagamból kilépve tényleg megfigyeltem, megéreztem, hogy mi van körülöttem. Feltöltődtem, és a napi gondok már csak rutinszerűen megoldható apró kis szösszenetek voltak. Máskor is megyek majd.
Andris
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.